Wednesday 3 June 2009

My favourite poem of all times [Hungarian]

ADY ENDRE (1877-1919):
Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

"Kik ezek?" S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

1907

3 comments:

  1. Jaj nagyon szép vers ez Kicsim, igaz a hangulata nem a legvidámabb, sőt, de attól még gyönyörű.
    Javaslat, keressél azért egy vidámabbat is kedvenceid közé:)

    Anyu:)

    ReplyDelete
  2. Az enyem a Kato

    ReplyDelete
  3. oooo......ugy birtad volna a filmet tegnap...... es ugy kellett volna gyere ma is.....1edul kellett menjek, senkit nem erdekel.... :(((((((((((((

    ReplyDelete